Elképzelésem egy olyan session lemez elkészítése, aminek az alapelvűségét a mai élőzene jelenlegi állapota hozta felszínre.

Mint tudjuk, a klubokban számos tehetséges zenész játszik, akik ritka esetben tudnak nagyobb rétegekhez szólni. Szinte csak az adott koncerten megjelenő kis rajongótábor az, akik előtt napról- napra bizonyítanak. Sajnos a másik oldallal, ez esetben a médiumok által favorizált zenekarokkal nem tudják felvenni a versenyt. Egy réteg zenének nem is kell feltétlen akkora publicitás, mint az aktuális "gyorsan kaszáljunk" slágereknek, hisz a tradíciókban rejlő erő állandó, s nem változik, míg a popzene egy örökös forgásban van. Igen ám, de a két oldal között kis hazánkban akkora a szakadék, amit szinte semmilyen "alulról jövő" produkció, nem tud meg lépni, ha csak nincs mögötte adott esetben, egy olyan mecenatúra, ami segít a kezdeti nehézségeken.

- Számtalan országban játszottam, kis és nagy színpadon egyaránt. Noha nem látok teljesen bele, a különböző országok zenei helyzetébe, az viszont egyértelműen lejön számomra, hogy az ottani két fél, közös hatással van egymásra. Mint afféle zenerajongó, nyitott ember, szembetűnő, hogy mindkét fél milyen területeken kapcsolódik össze, s hogy a kivételes kvalitású zenekarok, zenészek, kemény munkával, milyen eredményeket érnek el.

- Szerintem az itthoni zenészek közel sincsenek úgy megbecsülve, mint külföldön, s egyben amennyire a hosszú évek tapasztalata kívánná. A "nyomor" és munkahiány szülte helyzetben a zenészek mindent elvállalnak. Régen nem beszélhetünk egy zenekarról, az abban lévő állandó tagokról, hanem helyettesítgetjük egymást, a több buli, nagyobb kereset reményében. Beugrunk. Működik a vándor magyar.

- Idestova húsz éve taposom a "világot jelentő deszkákat", számtalan zenésszel játszottam együtt, és volt szerencsém bábáskodni, olyan ismert előadók első lépéseinél, akik mára profikká váltak.

- Arra gondoltam, hogy a most készülő lemez nem csak arról szólna, hogy szerintem, kik vannak a csúcson, hanem egyben kifejezné a résztvevők jó értelembe vett fanatizmusát, hitét arról a zenéről, hangszerről, amin, s amit művelnek.

A felvételek lényege, hogy rögtönzünk, nincsenek próbák, hanem a stúdióban, úgynevezett direkt vágású lemezfelvételeket készítünk. A szám szerkezetét, mindig a felkért frontember határozza meg, így kerülendő el a zenei káosz. A meghívott emberek mindegyikével nem csak jó zenélni, hanem baráti viszonyban is vagyunk. Azért, fontos a "vagyunk" kifejezés, (és nem a vagyok) mert mindenki ismeri egymást, személyes kapcsolatban van a másikkal. Talán a lista ezért sem lehet úgy teljes, hogy valaki ne maradjon ki. Fontos a személyes kontaktus. Tudom, vannak zenészek, akik nagyon profik, és talán adott esetben ismertebb nevek, mint azok, akiket meghívtam, de a megszállottságot, tisztaságot, (bármilyen fennkölten hangzik) és barátságot Ő bennük látom.

- A kapocs a számok kavalkádjában én vagyok, én koordinálom a csapatot, a produkciót.

- A megszállottság, nem csak a zenészekre vonatkozik, hanem olyan háttéremberekre is, akiket felkértem a lemez különböző fázisainak elvégzésére. Fotós, technikus, designer, festők, stb. Igen festők, mert a lemez egy különleges kiszerelésben látna napvilágot, a borító, nem csupán nyomdai úton kerülne megfelelő köntösbe, hanem a címoldalt, festők festenék, darabonként. A promóciós példányok.

- Ez a lemez egy ünnep. Valahol a magunk vallomása egy adott pillanatról, amiben tízévek foglaltatnak benne.

Mikor leülök valamely zenésszel megbeszélni a reá vonatkozó részleteket, akkor egy percig sem, kételkedünk sem az elviségében, sem a tisztaságában, s ettől más talán ez a produkció, mint a többi.

"Ezen a CD-n lehetett volna másik harminc választott zenész is. Ám, az első gondolatom őket érte el. Egy cipőben járunk, hasonlóak a problémáink és hasonlóan állunk hozzá, egy- egy zenei kihívás megoldásához. Ma én voltam a "bálanya", holnap másnak jut eszébe, hogy egy közösséget alkotunk. Más az ízlésünk, más zenét szeretünk, mások a példaképek, ezért más zenét játszunk, mégis a hosszú évek bizonyították, hogy működik a közös vétlenszerű zenélés.

Tudom, hogy egy koncerten kialakult véletlenszerű örömzenélés, többet nyújt, őszintébb, mint egy stúdiólemez, ahol a körülmények miatt nem feltétlen ugyanaz a feeling jön át, mint a fellépéseink alkalmával. Az maradjon a bulik plusz értéke. Nem is ez volt a szándékom. Az itt elhangzó egy óra, a "ma" egy szeletének lenyomata azokról a klub éjszakákról, amiben élünk, és alkotunk." (ASZT.)

LinkAmi nekünk először eszünkbe jutott...