A lemez alapgondolata már régen megfogalmazódott bennem, még 1997 körül, amikor az első szólólemezemen dolgoztam. Szerettem volna egy olyan anyagot készíteni, ahol nem csak a koncertekről ismert zenei oldalamat mutatom meg újból a közönségnek, hanem azt, ahogyan esetenként elkalandozom egy más zenei területre. Szeretem a ma születő zenéket, az új hangzások adta lehetőségeket. Szeretnék lépést tartani, miközben tudom, hogy a hangszerem nem a modernségre hivatott, hiszen a legautentikusabbak közé tartozik. A hangszíne miatt nehéz beilleszteni a ma zenéibe. Fantasztikus szájharmonikások vannak a világban, akik új és új technikákat fejlesztenek ki (szinte követhetetlen a felhozatal), de nem tudnék olyan herflist mondani Steve Wonderen kívül, akinek a szájharmonika játéka a könnyűzenén keresztül lett ismert. A popzene ugyanakkora kihívás, mint a blues megtanulása. A kettő ötvözése nem új keletű. Magyarországon viszonylag kevesen ismerik Little Axe nevét, és a Cafe Del Mar elektronikus zenekarnak is inkább a poppos oldalát hallgatják. A kedvenceim közé tartozik a Propellerheads remix csapat, de az ő zenéjük már jóval merészebben elrugaszkodik az általam elkészített anyaghoz képest. Ők voltak többek között azon úttörők, akik ötvözték a mai irányzatokat a tradicionális zenékkel, hangszerekkel, blues-zal. Én igazából még régebbre tenném ennek a műfajnak a keletkezését. Gyökerei visszanyúlnak az első surf zenekarokig, mint pld. Hustlers, Pastel Six (1960). Angliában, Amerikában, Franciaországban mára már jelentős irányzattá vált ez a műfaj. Sorra jelennek meg a rég nagy jazz előadóinak eredeti felvételei, híres Dj-k lemezein.

Ez egy különleges blues lemez. Blues, mert régi tradicionális dalokat, vagy ismert számokat forgattunk ki, mint pld a Rolling And Tumbling, Wang-Dang Doodle, Hound Dog.

Az eredeti felvételeket hallgatva folyton ott zakatol az a groove, amit a mai zenei nyelvvel ötvözve egy számomra új, érdekes világ született. A lemezen számos nagyszerű zenész muzsikál. Mindenki csak olyan feladatot kapott, amiről tudtam, hogy meg tudja csinálni, és nem kell erőlködnie, mert nem érzi a zenét. A névsor igazán gazdag, Ripoff Raskolnikov, Little G. Weevil, Sena, Long Tall Sonny, Sonja, és még sok ismert énekes. A hangszeres zenészek névsora is erősen a blueshoz kötődik, pld. Benkő Zsolt, Nemes Zoltán, Bacsa Gyula Gyenge Lajos, csak hogy pár előadót említsek.

A műfajra jellemző az eredeti előadók felvételeinek becsempészése, így ezen a lemezen is hallhatók Bo Dollis, Howling Wolf, Muddy Waters, Bo Didley, Marva Wright, Diamanda Gallas hangfoszlányai, valamint számos loop egyéb előadóktól, pld Coax, Captain Beefheart, Bernard Allison, Apples stb. Nem volt egyszerű megtalálni azokat a zenei részleteket, tempókat, dallamokat, amelyek az általam elképzelt zenéhez kellettek. A felvételek készítése jó alkalmat adott arra is, hogy számtalan más, számomra még nem ismert előadó anyagát meghallgassam.

A korongra felkerült zene jellegzetessége, hogy ellentétben a mai minimalista felfogással, viszonylag zsúfolt. Szerettem volna megtartani az archaikus bluesokra annyira jellemző koszosságot, „kavarást”, rendezetlen, mégis rendezett díszítéseket. A CD-én nem feledkeztem meg az akusztikus blueshangzásról sem, így több rövid, egyhangszeres szóló kapott helyet.

Az anyag arculatánál számításba vettem, hogy egy ilyen jellegű zenét nem lehet több ezres példányszámban eladni – főleg itthon –, nem csak a stílus ismeretlensége miatt, hanem az általános lemezpiac hanyatlása, és a reklám lehetőségek végessége miatt is. Ezért jelent meg csak kis példányszámban. Inkább a ma közkedvelt letöltős oldalakra helyeztem fel, mint például a www.dalok.hu zenei portálra. Amúgy is eredetileg Mp3-as formátumban szerettem volna megjelentetni (utalva a korra), de sajnos előadó-jogilag erre egyelőre még nincsen mód.

Miért kapta a lemez a Special Guest Szabó Tamás címet? Részint a zene elárulja, részben a saját szerepem ezúttal nem kizárólag csak a szájharmonikázásban merült ki, hanem a zenék jelentős részét én hangszereltem. Két segítségem volt egy-egy szám erejéig, akiknek ezúton is szeretnék köszönetet mondani, Czomba Imre és Bacsa Gyula. Mostanában egyre többet foglalkoztat egy-egy hangkép megszületése, egy dallam, harmónia meghangszerelése. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel a herflizés, csak ezt az utat próbálom ki a saját magam megújulására. Mindig is voltak külön vargabetűim, melyek egy kissé elrugaszkodtak a tradícióktól, vagy a szigorú értelemben vett bluestól. Viszont, mindig visszakanyarodtam oda, ahonnan jöttem, ahova igazán tartozom. (Lásd, a 2006-ban megjelent Obsession lemezemet.) Ezért sem lehetek igazán jólmenő „belvárosi” popzenész. Szerintem a hangszeres képzettség, (ez alatt a technikás, jellegzetes blues, és rétegzenészeket értem) meggátolja, hogy valaki olyan számokat írjon, ami a rádiókban slágerré válhat. (Legalábbis erre enged következtetni a médiumokból ismert slágerlista.) Ha valaki meg tanult jazz-t játszani, akkor már képtelen elvonatkoztatni (tisztelet a kivételnek), adott esetben a slágerhez lebutulni.

Tudom, hazánkban nehezen fogadják el, hogy valaki egyszer bluest, majd könnyűzenét, klasszikus darabokat, vagy éppen vendéglátós slágerzenét játszik. Pedig ez Magyarország. Ma azok a zenészek tudnak fennmaradni, akik nyitottak, és megpróbálnak alkalmazkodni a jelenlegi piachoz. Nagyon tisztelem azokat a kollegákat, akik egyetlen zenére teszik fel az életüket, és abból mindent elsajátítanak, amit csak lehet, de én nem egy műfajt, hanem egy hangszert szeretnék megismerni. Feltérképezni a határaimat, a kreativitásomat, adott esetben a merszemet. Minden előadónak vannak érdekes korszakai, amelyekből vagy tovább lép, vagy meghátrál, mert ráérez, mi az, ami már kurválkodás, megerőszakolása önmagának, vagy mi az, ami az illetőt még kiforrottabbá teszi. Amíg ez az önkontrol megvan, addig tanul és fejlődik a muzsikus, utána már csak trónol, és a sablonosság hatalmába kerül. A publikum felöl jövő jelzések csak mindig másodrangúak lehetnek egy jó zenész fejlődésében. Ha a közönség nyitott, akkor elfogadja azt az alkotót, aki az egyről a kettőre szeretne lépni.

aszt.

Felhasznált zenék: Muddy Waters, Bo Didley, B52, Coax, Prince, Apples, Marva Wright, Captain Beef Heart, Bernard Allison, Diamanda Gallas, The Animals, Robert Palmer, Koshin, Tom Waits, Larry Logan, Status Quo, Etta James, Talking Heads, Skeewiff, Maceo Parker, Gothan Poject, Pee Wee Ellis, De Phazz, Howlin’ Wolf, Larry Coryell, Peter Townsend, Pink Floyd, Kiss Jarrett, Nils Landgren, Headrillaz, Les Paul, Chriss Joss, Marc Moulin, Bo Dollis, Madness, Dj. Buci, Palermo Boogie Gang

special guest

Special Guest - Szabó Tamás(A Blues blog - 2007. október 1.)

Special Guest címmel a napokban jelent meg Szabó Tamás szájharmonikás-énekes-zeneszerző legújabb albuma. Az ország egyik legjobb szájharmonikásaként számon tartott művész All Comes Back című (2005), New Orleans-i bluesokat és a zenészlét nehézségei ihlette saját dalokat tartalmazó anyagától vagy az ...
Tovább..

Szabó Tamás zenei kalandozása(Herczeg Dóra, Népszava - 2007. október 6.)

A napokban Special Guest címmel új lemeze jelent meg Szabó Tamásnak, és a Palermo Boogie Gang-nek is új CD-je jött ki, melynek címe Parking Lot Blues. Szabó Tamás jóvoltából elsőként a saját lemezéről és a zenéhez való viszonyáról olvashatunk, majd később a Palermo Boogie Gang történetével és az új lemezével ismerkedhetünk meg.
Tovább..

Special Guest(Basszus, Klubrádió – 2007. október 9. 21:30)

Tovább..

Special Guest(Radio Cafe – 2007. október 27. 18:30)

Special Guest(Rockinform – 2007. november

Special Guest(Kunszt, Echo TV – 2007. november 4. 21:00)

Special Guest(Lánchíd Rádió – 2007. november 6. 15:30)

Special Guest(Exit, Top TV – 2007. november 7.)